A Neumann-elven épült számítógépek olyan egységekbõl vannak felépítve, amelyek az adat­fel­dol­gozás fo­lyamán meghatározott funkciókat teljesítenek. A számítógép fõ feladata az adatfeldolgozás. E funkciót a szá­mí­tó­gép központi egysége látja el.

Az adatokat és a programokat, amelyek a feldolgozáshoz szükségesek, ter­mé­sze­tesen elõzõleg be kell vinni a számítógépbe. Az adatok és programok bevitele a beviteli egységek se­gít­sé­gé­vel történik. Minden adatfeldolgozás értelme és célja a feldolgozás végén kapott eredmény, azaz a kimenõ a­da­tok.

A kimenõ adatokat az adatfeldolgozás végén a kiviteli egységek adják ki. A csak be vagy csak kiviteli egy­sé­geken kívül vannak olyan berendezések is, amelyek váltakozva be illetve kimeneti egységként mûködnek. E­zek az egységek párbeszéd folytatását teszik lehetõvé a számítógéppel, ezért párbeszéd berendezéseknek ne­ve­zik õket. Azokat az adatokat, amelyeket további feldolgozáshoz a számítógépben visszatartunk, speciális egy­sé­gek­ben, az úgynevezett háttértárakban õrizzük meg. Az input-, output berendezéseket, a pár­be­széd­ké­szü­lé­ke­ket és a háttértárakat a perifériák közé soroljuk.

A perifériák illesztõegységeken keresztül csatolódnak a köz­pon­ti egységhez. Léteznek szabványos interfészek, mint például az RS 232, a Centronics, az SCSI, az USB il­lesz­tõegységek. Az egyes számítógépgyártó cégek alkalmanként saját szabvány szerinti illesztést dogoznak ki, hogy a perifériákat is csak tõle vásárolhassák meg.
A processzor (CPU)

A számítógép központi vezérlő egysége. Ez hajtja végre minden utasításunkat.Három fő részt tartalmaz: a vezérlőegységet, a regisztereket és az aritmetikai és logikai egységet (ALU). A vezérlőegység irányítja a műveleteket, a regiszterek a műveletek elvégzéséhez szükséges adatokat tárolják, s az ALU-ban történik a matematikai és logikai műveletek végrehajtása.

Legfontosabb feladatai:

• a számítógép működésének vezérlése,

• kapcsolattartás a perifériákkal,

• matematikai műveletek végzése,

• memórián belüli adatforgalom lebonyolítása, adatforgalom lebonyolítása a perifériákkal.

A számítógép központi, a gépi utasítások dekódolását és végrehajtását végző része. A számítógépek egy része olyan processzorral dolgozik, amely több különálló integrált áramkörből áll. Más részüknél minden processzorfunkciót egyetlen integrált áramkörre építenek, ezeket hívják mikroprocesszornak.

A processzorok belső kialakítása típusonként eltérő, de vannak közös alapelvek. Az adatokat belső tárolókban, regiszterekben tartják. Ezek nagysága szabja meg, hogy mekkora adatot képes tárolni, ill. egy lépésben feldolgozni, ami a teljesítményt befolyásolja. Az legelső mikroprocesszor 4 bites regiszterekkel rendelkezett.

Az első tömegesen elterjedt processzorok 8 bitesek voltak, ilyet használtak pl. a közkedvelt Commodore házi számítógépekben. Azóta a processzorok bithossza 16, 32 és 64 bitre nőtt.

A processzor az adatokat és az utasításokat a memóriából hívja le, és ide írja ki az eredményeket. A memória eléréséhez címre van szükség, a memóriacím nagysága határozza meg a használható memória maximális méretét.

A 8 bites CPU-k általában 64 KB, az első IBM PC 1 MB memóriát címezhetett meg. A processzor működési ütemét az órajel szabja meg. A személyi számítógépek által használt átlagos processzorok ma általában az 1-3 GHz-es órajeltartományban működnek.

Co-processzor (FPU):

Az általános célú processzor mellett társprocesszorokat (cooprocessor) is szoktak beépíteni. Ezek az á­ram­kö­rök a CPU közremûködése nélkül, azzal párhuzamosan hajtanak végre bizonyos mûveleteket, amíg az más feladatot lát el. Leggyakoribb típusaik a videó-megjelenítõ és matematikai társprocesszorok. Általában csak kevés, nagy számítási igényû (például tervezõ, képfeldolgozó stb.) programokban használják ki. Kevés, egy­sze­rû számolást igénylõ feladatok esetén nem lehet velük jelentõs sebességnövekedést elérni.