Már évek óta folyamatosan lehet olvasni arról, hogy az Egyesült Államokban és a távol-keleten fel-fel bukkannak mindenféle elektronikus könyvolvasók. A téma engem mindig is foglalkoztatott, lehetőségeimhez képest ugyanis igyekszem sokat olvasni, ráadásul rengeteg olyan írót kedvelek, akiknek regényei hozzáférhetők valamilyen elektronikus formátumban.

Ha jól emlékszem, fiatalabb koromban két vagy három könyvet olvastam el a Siemens SX1-es okostelefonomon, mostanában pedig a korábbi cikkünkben már bemutatott iPhone-os e-könyv olvasót használom az iPod Touch-omon, már ha épp nem egy igazi — mondjuk úgy: papíralapú — könyvet olvasok. Arra a futárra viszont abszolút nem számítottam, aki a T-Mobile-tól jött és a kezembe nyomott egy pakkot, amiben az ország első e-book readerjének tekinthető Hanvon N516 volt. A rádióműsorunkban beszéltünk egy picit róla, én pedig szinte alig akartam visszaadni, amikor a futár hét elején betoppant és elvitte az eszközt.

Az elektronikus könyvek mellett és ellen rengeteg érv szól. A pro oldal legerősebb érve a könnyű terjesztés, az e-könyv ugyanis nem nézi, hogy hol lakik az ember és mennyire vastag a pénztárcája, nem egy és nem is két ingyenes "könyvtár" van, ahonnét könyvek ezreit lehet ingyenesen és legálisan letölteni — az egyik legnagyobb a Gutenberg Project, ahonnan több mint harmincezer könyvet érhetünk el, köztük jó pár magyar nyelvűt is.

Az olcsóság is érv lehet, hiszen ha fizetünk is egy könyvért, akkor is jóval olcsóbban megkapjuk az elektronikus változatot, mint a "simát", a nyomtatás ugyanis hatalmas költséggel jár, nem véletlenül van az, hogy a Mobilarénát ingyen lehet olvasni, míg a telekommunikációs témában mozgó printek (nyomtatott újságok) egytől egyig pénzbe kerülnek, pedig reklám nálunk és náluk is van. Itt jön azonban a kontra oldal, melynek képviselői azt mondják, hogy a könyveknek, a lapoknak és a papírnak nem szabad elvesznie, mivel az emberiség egyik legfontosabb örökségéről van szó, amit nem lehet pár évtized alatt veszni hagyni a technika fejlődéséért. Tény ami tény, egy könyv illatát, tapintását sem egy PDA, sem egy mobiltelefon nem tudja utánozni, teljesen más érzés lapozgatni egy könyvet, mint bámulni egy aprócska TFT-kijelzőt, mely valószínűleg a szemet is roncsolja. Az igazság véleményem szerint a kettő között van, nem szabad hagyni, hogy a könyvek elvesszenek a süllyesztőben, de be kell látni, hogy a technika fejlődik, ez pedig lehetővé teszi, hogy a tudás digitális formában olyanokhoz is eljusson, akikhez nyomtatott formában nem tudna. Arról nem is beszélve, hogy a könyvek számának csökkenése vélhetően kevesebb kivágott fát eredményezne, bár valószínűleg egy műanyagból gyártott e-könyv összerakása sem a világ leginkább környezettudatos cselekedete, ebbe az érvelésbe tehát kár is belemenni.

Könyv vagy e-könyv? Az e-ink kijelzőnek hála mindkettő hasonlóan jól olvasható.

A könyveken és az általános célú eszközökön (számítógép, mobiltelefon, PDA, kijelzővel ellátott MP3 lejátszó) történő könyvolvasás között képeznek hidat az elektromos könyvek, azaz e-bookok. Ezek ugyanis már céleszközök, egyetlen fő funkciójuk van, ami pedig nem más, mint hogy a lehető legkényelmesebben tudjunk rajtuk könyvet olvasni. Persze kiegészítő funkciókból itt sincs hiány, egy nagy kijelző és az azt mozgató hardver szinte tálcán kínálja magát a további funkcióknak, zenelejátszás, diktafon, internet, chat, filmezés, amit el tudunk képzelni. A világhálóra való fellépés már csak azért is fontos, mert így egy külső eszköz (tehát egy számítógép) nélkül, közvetlenül férhetünk hozzá a weben lévő könyvekhez, de a tendencia ettől függetlenül úgy tűnik, hogy nem minden gyártó próbál meg all-in-one multimédiás szörnyeket összerakni, a legtöbb e-book olvasó egy dologra jó igazán: könyvet lehet olvasni rajtuk.

A hazai cégóriások közül elsőként a T-Mobile döntött úgy, hogy megpróbálkozik egy elektronikus könyvolvasó piacra dobásával, sőt, egy ahhoz tartozó online könyvesbolt nyitását is tervezik. Kockázatos lépés ilyesmivel próbálkozni egy ennyire nehezen kiszámítható piacon, ha fél éve megkérdezett volna valaki, hogy látok-e itthon lehetőséget a dologban, valószínűleg nem tudtam volna válaszolni, ahogy most sem tudok. Ha a dolog bejön a szolgáltatónak, akkor nagyon be fog, ha nem, feltételezhetően akkor sem fognak akkorát bukni, hogy azt kicsit is megérezzék, úgyhogy a termék piacra dobását támogatom, a jelenlegi vásárlási konstrukciót viszont nem.

Tesztünk tárgyát, a Hanvon N516-ot ugyanis bruttó 60 000 forintért lehet megvásárolni a szolgáltatónál, hogy ez sok vagy kevés, azt nehéz eldönteni, a hasonló cuccok szintén legalább ennyire kerülnek, az árat tehát nem a T-Mobile, hanem a piac diktálta. Részletre viszont csak akkor tudjuk megvenni, ha új mobilinternet előfizetést kötünk, vagy már rendelkezünk eggyel és van hűségnyilatkozatunk. Szerintem a többi szolgáltatónál lévő ügyfél számára is kéne részletfizetéses konstrukciót ajánlani, ez egy könyvolvasó, semmi köze a mobilinternethez. Remélhetőleg a jövőben ez a helyzet meg fog változni, jó lenne, ha például egy online könyvesbolttal írnánk alá hűségnyilatkozatot, amiért cserébe részletre vásárolhatnánk az olvasókat.

A készüléket a Hanvon gyártja, eddig nem nagyon hallhattunk róluk. Egy 1998-ban alapított, jelenleg 500 főt foglalkoztató kínai cégről van szó, akik az írással és olvasással kapcsolatos dolgokra specializálódtak, ami kézírás felismerő rutinok és e-könyvek gyártását jelenti. A T-Mobile-nál kapható eszköz az ő gyártmányuk, N516 a neve, ez a low-end készülékük, mely kis túlzással tényleg csak könyvek olvasására használható, arra viszont nagyon jól. Ennek oka, hogy egy 5 hüvelyk (12,7 centiméter) átlójú, 600 x 800 pixeles (200 dpi) felbontású e-ink kijelzőt kapott, mely kilenc szürke árnyalat megjelenítésére képes — ezzel a technológiával mobiltelefonoknál csak a Motorola F3-nál találkozhattunk. A dolog működésébe most nem mennék bele mélyebben — úgyis lesz egy kijelzőket összehasonlító cikkünk — a lényeg az, hogy az e-ink kijelzők teljesen máshogy működnek, mint a TFT-k és OLED-ek. Nincs háttérvilágításuk, képfrissítési idejük az említett technológiáékhoz képest gyötrelmesen lassúnak tűnik, viszont gyakorlatilag olyan jól lehet olvasni őket, ahogy egy rendes könyvet is, miközben nyugalmi áramot sem fogyasztanak, tehát csak akkor merítik az akkumulátort, ha épp mozog is a kép — azaz lapozunk egyet.

Egy igényes bőrtokot is kapunk, melybe mágnesesen rögzül a készülék

A készülék lelke egy 336 MHz-es MIPS processzor, JZ4740 a neve, finoman szólva sem a sebesség bajnoka. A készüléken futó, egyébként rém egyszerű Unix alapú operációs rendszert alig képes meghajtani, már a bootolás is egy örökkévalóságnak tűnik (egy perc körül van), utána pedig minden gombnyomás után várnunk kell három-öt másodpercet, hogy történjen valami. A kijelző nem érintésérzékeny, a listás menürendszerben az előlap bal oldalán történő gombok nyomkodásával tudunk mozogni, lapozáskor pedig a szintén baloldalt lévő jog-dial jöhet jól. A készülékben egyébként 64 MB RAM és 512 MB flash memória található, de alapból kapunk hozzá egy 2 GB-os SD-kártyát, könyveinket érdemes ezen tárolnunk.

A fájlrendszer szintjén elég komoly megszorítások vannak, a kézikönyv például kimondja, hogy nem szabad bántani az alapértelmezett mappastruktúrát (nem próbáltam meg, de érdekelne, hogy mi történik), nem szabad háromnál több almappát létrehozni az egyes mappákban, továbbá limitálva van az egy könyvtárba pakolható fájlok maximális száma is. A fájlokat kétféle módon tudjuk felrakni a gépre: vagy kivesszük az SD-kártyát és kézzel rátoljuk az EPUB, ePUB (Adobe DRM), TXT, HTML, PNG, JPG, PDF, XEB, CEB, MP3, MTXT vagy XTXT fájlokat, vagy a 2.0-s miniUSB port segítségével kötjük rá számítógépünkre az olvasót, ami ilyenkor kártyaolvasóként fog működni. Ez egy egyszerű és használható megoldás, de biztos sokan örülnének egy korrekt PC-sync lehetőségnek is.

Az olvasási élmény a döbbenetesen lassú lapozgatás ellenére kiváló. Az e-ink kijelző olvashatósága fantasztikus, nem fárasztja a szemet, gyönyörű, tényleg olyan, mintha egy papír lenne előttünk — cserébe ugyanúgy külső fényforrás kell a használatához, mint egy könyvnek. Több (három-négy, könyvtől függ) nagyítási szint létezik, mindegyik olvasható, tehát könnyedén meg tudjuk találni a számunkra ideálisat, továbbá a képet el tudjuk dönteni. A rendszer automatikusan megjegyzi az általunk olvasott kilenc utolsó könyvet, továbbá azt is, hogy hol tartottunk bennük, de ettől függetlenül manuálisan is elhelyezhetünk könyvjelzőket.

Az akkumulátoros üzemidő döbbenetesen nagy, a készülék 7000-nél is több lapozást bír ki, mire lemerül. Mivel a kijelző kisebb, mint egy könyv oldala, ezért nálam két képernyőnyi helyen fért el egy könyv rendes oldala, ezt a hétezres értéket kettővel leosztva tehát megkapjuk azt, hogy hány "rendes" oldalt tudunk elolvasni egy töltéssel: 3500-at. Ez átlagos könyvekből körülbelül tízet jelent, ami azért nem semmi. Az sem baj, ha bekapcsolva felejtjük a masinát, egyrészt mert ha nem lapozunk, gyakorlatilag nem fogyaszt áramot, másrészt egy idő után magától kikapcsol.

Így néz ki hátulról

Az extrák közé tartozik az MP3-lejátszás. A fájlokat sajnos csak egy előre meghatározott (music) nevű mappába másolhatjuk, egyébként nem fogja látni őket az N516. ID3 tagek szerinti szűrés nincs, bár maguk az információk megjelennek, elvileg még az albumborító is. A kihangosító hangszórója nem jó de nem is szörnyű rossz minőségű, viszont halk, látszik, hogy alapvetően nem zene, hanem hangoskönyvek lejátszására tervezték. Van mondjuk 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet is, annak segítségével már akár zenét is hallgathatunk. Extra funkció továbbá a diktafon, mely meglepően jól működött, egy közepes méretű szobában zajló beszélgetést gond nélkül és jó minőségben felvett. Mivel a készülékhez kapunk egy gyönyörű bőrtokot is (melybe négy mágnes segítségével rögzül), akár kémkedésre is használhatjuk a cuccot, abban ugyanis úgy néz ki, mint egy egyszerű határidőnapló.

A TFT-kijelzőnél sokkal jobban olvasható az e-ink

Mivel a Hanvon N516 volt az első e-book olvasó, mely nálam járt, magáról a vasról nem szeretnék konklúziót mondani, mivel nincs összehasonlítási alapom. Idehaza ehhez a legkönnyebb hozzájutni, plusz ez a legolcsóbb is, de nem biztos, hogy jobb, mint a hazánkban szintén kapható Koobe, iRiver vagy Amazon olvasók, melyek magasabb árukért cserébe több extra funkcióval, picit hosszabb üzemidővel kecsegtetnek, a kijelzőjük viszont ugyanilyen. Az egészen biztos, hogy a Hanvonon nagyon jól lehet olvasni, ez nem a gyártó, hanem a manapság még nagyon drága e-ink technológia előnye, de arra is a fejem tenném, hogy a többi készülék is pont ugyanilyen jó erre a célra.

Ha én most e-book olvasó vásárlásán törném a fejem, biztos, hogy a legolcsóbbat venném, mivel csak olvasni akarok, a többi funkció nekem fölösleges. Ennek fényében a Hanvon N516-ot bátran merem ajánlani bárkinek, főleg azért, mert a gyártónál vásárolva 300 e-könyvet "ingyen" kapunk hozzá — ezek túlnyomó része mondjuk egyébként is ingyenesen elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban, de a három Jane Austen regény mellett sokakat érdekelhet az a féltucatnál kicsit több kortárs magyar könyv, melyek ezen a készüléken kerültek piacra. A magam részéről pedig annyit tudok mondani, hogy a közeljövőben igyekszem majd a többi olvasót is letesztelni. Hogy őszinte legyek, alig várom őket!

Bocha