PC mazsolák klubja

PC mazsolák klubja hírei

Bemeneti perifériák, vagyis beviteli eszközök

A input egységek (beviteli eszközök) segítségével visszük be a számítógépbe mindazokat az információkat, amelyekre a feldolgozáshoz szükség van, tehát a feldolgozandó adatokat és programokat. Ezeknek az eszközöknek nem csak az adatmozgatás a feladata, de az adatokat az ember által értelmezhetõ formáról átalakítják a gép által értelmezhetõ formára.

A billentyűzet: Angol neve: keyboard. A billentyűzetet adatbevitelre használjuk. A billentyűzet a számítógépek szabványos bemeneti perifériája. Az adatáramlás egyirányú: a billentyűzettől az alapgép felé. Több elnevezés is használatos manapság: pl. klaviatúra, tasztatúra. A billentyűzet alapvetően három részre tagolódik, a középső (alfanumerikus) rész az írógépekre hasonlít. Itt találhatjuk meg az összes írásjelet, melyeket egyszerűen használhatunk. A profi (vakon gépelő) felhasználók számára az F és a J (illetve a numerikus részen az 5-ös) billentyűn külön kis kidudorodás is található az azonosítás megkönnyítésére.

A billentyûegység számára az egyes billentyûknek nincs jelentésük, azaz például az a billentyû nem hordozza az „A” jelentést). Ehelyett a billentyûegység minden billentyût az azonosítási számán, a billentyûkódján ismer. Valahányszor lenyomunk egy billentyût, annak kódját a billentyûegység továbbadja a rendszernek. A billentyûleütés értelmezése, a gombhoz tartozó „funkció” elvégzése a központi egységben lévõ program feladata. Az értelmezésbe beletartozik a váltóbillentyûk helyzetének figyelése is, és az érkezõ billentyûkódok értelmezése annak figyelembe vételével történõ elemzése, valamint különbségtétel a közönséges és a funkcióbillentyûk között. Ha olyan kombinációt ütünk be, amelynek lekezelésére a program nincs felkészítve, azt figyelmen kívül hagyja, mintha mi sem történt volna.

A legtöbb billentyû ismétlésre képes, ami azt jelenti, hogy a lenyomás és folyamatos nyomva tartás után 1-2 másodperccel az adott billentyûre jellemzõ karakter kiíródik a képernyõre körülbelül 5 ^karakter/_secundum sebességgel. Ez mindaddig tart, míg a billentyût el nem engedjük.

Az egér: pozícionáló eszköz.
Az egeret a személyi számítógépek megjelenésével fejlesztették ki.(Az egér kialakulásában jelentõs szerepe volt Xerox cég ötlete nyomán az Apple által elkészített grafikus kezelõfelületnek.) A játékgépek mellett a professzionális személyi számítógépek kedvelt perifériája. Manapság szinte nem is készül olyan program, amelyet egérrel ne lehetne kezelni. Az eszköz lelke egy golyó, melynek egy vízszintes felületen (például a számítógép-asztalon) történõ mozgását (a teljes sebességvektort, vagyis a mozgás irányát és nagyságát is!) érzékeli a gép. Az egér mozgásával különféle funkciókat vezérelhetünk. Például a menüpontokra rámutatva kiválaszthatjuk a végrehajtandó rutint, irányíthatjuk a programok futását, rajzolhatunk. Az egéren egy vagy több gomb is található, melyek funkciója szintén a futó program által meghatározható. Az egér a digitalizáló táblával ellentétben relatív pozícionáló eszköz: a helyzete nem kitüntetett állapot, a mozgásvektorát érzékeli a számítógép.

Az egereknél „fõ problémát” az egeret a számítógépbe kötõ vezeték, és az egér „nagy mozgásfelülete” jelenti. Az elsõ probléma megoldására az infra- illetve rádióegerek jelentenek megoldást. A második problémára pedig az úgynevezett hanyattegerekis. Ennél a megoldásnál az eszköz nem mozog, fix helyen van. A felhasználó a hüvelykujját fölhasználva mozgatja az eszköz tetejére helyezett golyót.

Mechanikus: az egér alsó részén egy gumírozott golyó érintkezve az asztal lapjával, vagy az egéralátéttel (mouse pad), két tengelyt hoz mozgásba, melyek azt elektromos impulzusokká alakítják át.

Optikai: at egér alján lámpa (LED) és érzékelő helyezkedik el. A régebbi típusok csak speciális alátéten működtek, az új típusokhoz minta nélküli alátét javasolt.

Lapolvasó:
Az lapolvasókképek illetve írógéppel írt vagy nyomtatott szövegek bevitelére alkalmasak. A scanner (maga a hardver) csak a kontúr- és színinformációkat továbbítja. Képek digitalizálásánál itt véget is ér a folyamat. „Olvasásnál” készülékbe helyezett lapon lévõ szöveget az értelmezõ program karakterenként felismeri, a karakterkódokat a központi egységbe továbbítja. Az átküldött információ a késõbbiekben úgy dolgozható fel, mintha billentyûzettel juttatták volna be a számítógépbe. A szép, tiszta betûképû szövegek esetében alig téved a jó minõségû lapolvasó. A lapolvasó fontos jellemzõje a felbontás, vagyis az az érték, hogy hosszegységen hány képpontot tud megkülönböztetni (mértékegysége a DPI = dot-per-inch = ^pont/_inch) illetve a színmélység, vagyis az, hogy pontonként hányféle színt (vagy szürkeárnyakatot) ismer föl.

Vonalkód-leolvasó:
A vonalkód-leolvasókat fõként a kereskedelemben használják, de már terjedõben van olyan helyeken, (például raktárakban, könyvtárakban stb.) ahol sok különbözõ tárgyat kell gyorsan, egyszerûen azonosítani. A vonalkódok leolvasására és bevitelére különféle technikájú berendezések vannak használatban. Lényegében ezek olyan készülékek, amelyeknél a vonalkódot egy leolvasólemezre helyezzük, vagy olyan berendezések, amelyeknél a leolvasóceruzát kell végighúzni a vonalkód fölött. Az eszköz egy gyenge, pásztázó mozgást végzõ fénysugarat bocsát ki magából, amely a kód világos és sötét részeirõl másképp verõdik vissza. A viszszaverõdõ fény erõsségébõl határozza meg a készülék a vonalak szélességét, amely az információt hordozza.

Digitalizáló tábla: (kézi scanner)
A mûszaki gyakorlatban használják a digitalizáló táblát. A készülékkel vonalas rajzok (térképek, tervrajzok) számítógépbe vitelét valósíthatjuk meg könnyen. A rajzot a táblára erõsítjük, és a rajzon mozgatva a leolvasó fejet a gép azonosítani tudja a szálkereszt helyzetét. A tárban tárolva az így leolvasott koordinátákat, azokat a késõbbiekben feldolgozhatjuk. A digitalizáló tábla egy „abszolút” pozícionáló eszköz: a táblán minden egyes pontnak van egy, de csakis egy jelentése. A pontot megérintve tudjuk a hozzá kapcsolt folyamatot, tevékenységet elindítani, vagy a koordinátáit megszerezni.

Videokamera és mikrofon:
Multimédiás kommunikáció (pl. videó konferencia) lebonyolításának elengedhetetlen hardver eszközei. A videokamera általában külön illesztőkártyára csatlakozik, míg a mikrofon a hangkártya bemenetére csatlakoztatható. Amennyiben a számítógépünket videó-telefonként szeretnénk használni, az elfogadható kép és hangminőség átviteléhez ISDN telefonos kapcsolat javasolt.

Digitális fényképezőgép:
A látható világ képpontokká történő leképzését végzik a digitális fényképezőgépek. Az eredmény annál inkább közelíti a valóságot, minél több képpontból (pixel) áll össze a keletkezett kép. Egy átlagos felhasználó számára megfe

lelő lehet az 1 Megapixel (1 millió képpont), a csúcstechnológiát jelenleg a 4 Megapixeles fényképezőgépek jelentik. A képeket tömörített formában tárolják 8-128 MB méretű memóriakártyán. A készülékek egy másik fontos adata a nagyítási lehetőség (zoom), amely két összetevő szorzataként áll elő.: az optikai zoom, ami az objektív "tudását" képviseli, és a digitális zoom, ami az objektív által szolgáltatott képet konvertálja át (ezel azonban már romlik a képminőség). A számítógépes csatlakoztatás soros kommunikációs porton (COM1, COM2), az újabb típusok esetén USB-n keresztül történik. Az elkészült képek azonnal, megtekinthetők a fényképezőgép 1-2 inches LCD megjelenítőjén.

Címkék: Eszköz bemeneti beviteli billentyűzet egér periféria