...Hát eltelt az első félév és azt hiszem megint tanultam, pedig túl bizonyos koron, nem vártam ennyi új élettapasztalatot.

Érdekes egy akvárium ez a világhálónak nevezett szellemi csoda. Minden megtalálható itt is, ami a való világban, de kicsit hasonló is, mint az a másik, a tévében futó, csak nevében ValóVilág. A testnélküliség, az arctalanság, a láthatatlanság tudata egészen átalakítja az emberek(?) gondolkodását, morálját, viselkedését.  Azt hiszik, hogy új, eddig nem tapasztalt képességeket nyertek a virtualitástól, hogy erősebbek, többek, nagyobbak és csodálatosak lettek.

Tiszta Mátrix.

Az egész életében senki, tornából, katonaságtól felmentett, negyvenkilós, satnya, fal mellett osonó patkányszerű emberke, itt diktátorrá válik, kőkemény macsóvá, életveszélyes gengszterré, playboyjá, fáradhatatlan bikává, szupermenné – fizikai elérhetetlenségének tudatában – és csak krimikben, tévében, vagy amerikai filmekben hallott, látott erővel támad, uralkodik, káromkodik, fenyegetőzik mindenkivel, hogy végre felfigyeljenek rá. Dicsekszik nem létező hatalmasságával, csodálatos méreteivel, fáradhatatlanságával, tapasztalataival, melyeket a világ, vagy legalább is a képzelet határtalanságát súroló szexbombák tömegével próbált már ki, miközben azok zokogva csókolgatták az aktus után lábait, így köszönve meg a csak tőle kapható gyönyört.

Azután persze itt vannak a démonian kívánatos, bársonyos bőrű, férfifaló hetérák, a kiskorúság határát súroló Loliták, még férfit kielégületlenül nem hagyó, lángölű szeretők, vámpok, cédák és szüzek, szolgálók és dominák, minden mi szem, szájnak, vagy egyébnek ingere. Itt ismeretlen a frigiditás és feltűnően nagy a fehérmájúságig fokozott szexuális éhség, erotikus fantázia, szabadság és szabadosság. Még pornófilmekben is elképzelhetetlen élményeket ígérő partnerjelöltek sokasága lepi el a hálót. Életük csúcsán már évtizedekkel túllépettek hazudnak friss, ereje teljében lévőt, kívánatos, ruganyos, kemény húsú csodákat, miközben lottyadt, kiürített dohányzacskószerű mellek folynak végig a klaviatúrán, hatalmas sörhasak teszik nehezen elérhetővé a gépet, visszeres lábak topognak ideges, szapora ritmust a számítógépasztal alatt.

Virtuális testformálás, kozmetika, életvize, vagy amit akartok.

…és mind ez, az alatt a pár pillanat alatt, amíg fellép az internetre.

Ha a leírtak alapján bárki úgy gondolná, hogy internetellenes vagyok, az téved. Szabadidőm  90%-át töltöm bűvkörében. Gyorsított tempóban futottam át a chat izgalmas, a határtalanság érzésével elvarázsoló bárgyúságain, a felesleges köszöngetések tízezrein, százezrein, priviztem ismeretlen démonokkal és bájgúnár baromagyúakkal, mivel a nicknevem csak rejtélyes számokból áll.

Szóval cseteltem.

Cseteltem este, éjjel, hajnalban, hétvégén, olvasás és írás helyet, baráti beszélgetések, család helyett, alvás helyett, evés közben, és ha nem voltam a gépem előtt, hát gondolatban. Vonzó nevű lányok kegyeit kergettem, szerelmes verseket másoltam sajátként, (ha láttam, hogy az IQ békaszint alatt) ígérgettem és ígérgettek szerelmet, szexet, barátságot, pénzt, utazást, ingyen tárgyakat, távoli tájakat, szinte örök életet, fiatalságot, vasegészséget, pénisznövelést, filmet, zenét, szebb és igazabb jövőt, értem küzdő önzetlen politikusokat, véd és dac szövetséget virtuális ellenségekkel szemben.

…és engem is bepaliztak, mint mindenkit, aki kezdő.

(Csak kevés, minimális százalékban keletkeznek itt igaz kapcsolatok, igaz ebben is lett részem.)

Kipróbáltam az összes olyan kereső szót, amelyben valamilyen formában szerepelt a szex, erotika, pornó.

Viharos ifjúságom egész ideje alatt, (akkor még nem volt mindennapos és természetes a RAKO-val szárnyaljunk dallama, csak úgy natúr feküdtünk le minden elérhető csajjal, belevéve a balatoni NDK-s, krakkói lengyel, KISZ táboros (éntöbbelvoltamkéthétalatt) otthonról kiszabadult szervezőtitkárnő, aluljárós szipuscsöves, rendőrtől futó intézetis, csápoló-pettyeskendős koncerthulladék, vagy unatkozó-lázadó, műszakadt rózsadombi csajok tömegét) sem szedtem össze annyi fertőzést, mint a számítógépem egy hét alatt. 

Csak nekem még a penicillin volt a vírusirtóm, nem a Norton 2003.

Egy szép napon azután eljött álmaim asszonya: értelmes, jó szövegű, élvezet volt vele minden mondat, minden téma, pont ugyanazzal az érdeklődési körrel, mint az enyém, szinte gondolataimat kitalálva dobta fel a témákat. Vagány, modern, sikeres, önálló, nagyvonalú és gyönyörű (fényképet is küldött, de csak nagy könyörgésemre). Semmi kitárulkozás, semmi ígéret, semmi megszokott, sőt! Alig tudtam kihúzni belőle, hogy gazdasági tanácsadó, saját cégében dolgozik, 30 éves, nyáron egy 1100 köbcentis szuperbike nyergében száguldozik, olasz tengerparti kis vityillójában pihenget, nemrég szakított, egyedülálló, modern, igazi mai nő.

Tartózkodó, kicsit fölényes, de megértő a stílusa, nem kér és nem ad randevút, telefonszámot is csak akkor, amikor megkérdőjeleztem létezésének valóságát. Nagyon örültem és azonnal valami hülye ürüggyel felhívtam. A készülék „nem kapcsolható” válasza már kezdeti lelkesedésem halálát jelezte, de még megnéztem a tudakozót, mielőtt kitörölném a hamis számot.

…és a telefonszám valódinak bizonyult!

Meg titkosnak.

Kapcsolatokat kerestem a telefontársaság felé, de eredmény nem koronázta próbálkozásaimat.(Ez még ma is így van.)

Itt kellett volna abbahagynom.

Álmatlan éjszakákat töltöttem a monitor előtt, kedves, megnyerő arcát csodálva, gyönyörű szemeivel szemezve, magamban vele beszélgetve. Kétely és remény között telt el minden új éjszaka, és én egyre szerelmesebb lettem…

Esténként, éjszakánként újra és újra próbáltam felhívni, meghallani elképzelt, a dohányzástól kicsit rekedtes, (elárulta, hogy Ő is cigizik, akárcsak én) lágy, de határozott (a saját tanácsadó céggel rendelkező nő hangja) szavait, de csak a megszokott „nem kapcsolható” szövegű géphang válaszolt vissza.

A történetek itt folytatódnak