Túlzás nélkül állíthatjuk: amióta van Magyarországon számítógép, azóta Kovács Gyõzõ számítógépezik. Részt vett az elsõ magyar elektronikus számítógép, az M-3 építésében, s azóta folyamatosan az informatikai élet vezetõ szerepeiben találkozhatunk vele:

akadémiai kutatóintézetek élén, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság fõtitkáraként vagy az informatikai folyóiratok Nyugatja, a Mikroszámítógép Magazin alapító fõszerkesztõjeként.

Képletesen és ténylegesen is õ indítja el a „társadalom informatizálása” programot – s a program hibamentesen fut azóta is, sosem fagyott le, sosem merítette ki az ország memóriáját, sõt háromévenként megduplázva magát szédületes iramban gyorsul. Ha egy program terjeszkedik, növekedik és más programoknak is részévé válik, rendszerint vírusról szokás beszélni. S valóban: íme egy hasznos vírus – és egy járvány, amely a nyolcvanas években szinte minden tizenéves fiatalt elkapott,s nem eresztett azóta sem.

Mint tudományos népszerûsítõnek, Kovács Gyõzõnek elévülhetetlen érdemei
vannak ebben. A Mikroszámítógép Magazin pedig húsz. Neumann
János, a modern számítógépmmûködési elveinek papírra vetõje harminc évvel előzi meg Győző korát.

A Válogatott kalandozásaim Informatikában címû kötet, e rendhagyó informatikatörténet az ő munkásságának is méltón adózik. Rendhagyó azért, mert tulajdonképpen nem más, mint egy önéletírás: egy regényes sodrású élettörténet, egy mûszaki értelmiségiekhez kapcsolódó hatalmas anekdotagyûjtemény és egy többéves kutatómunk át (sõt benne-élést) összefoglaló precíz szakmunka egybejátszatása.
Az irodalomjegyzék százkilencvenhárom tételbõl áll; a könyvben találunk interjúkat, cikkrészleteket, s nagyrészt egy csak nagy figyelemmel összeilleszthetõ, lebilincselõen

sokszínû mozaikot számítógépekrõl és informatikusokról. Hazaiakról és külföldiekrõl egyaránt – a határok nem vagy alig számítanak Informatika virtuális terében. Egy haladáselvû, racionalista tudósgeneráció utópiája ez, egy olyan nemzedéké, amely komolyan veszi a saját maga alkotta jelmondatot:

A számítástechnika mindenkié, a számítástechnika mindenkiért.

Ugyanakkor a könyv nemcsak  egy utópia szimbolikus erejû megidézése és a visszaemlékezés, a totális ismeretátadás gesztusával egyfajta búcsú is tõle, hanem egyben kordokumentum és pengeéles kritika egy ellenutópiákba illõen abszurd társadalmi rendrõl: a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett korszakot mi sem jellemezné jobban, mint a KÖMI 401 fedõnevû börtön-kutatóintézet, amelyben az ÁVH felügyelete mellett a kor legjelesebb mérnökei mint rabok dolgoztak – a helyzet fonáksága ellenére: hazánk technikai lemaradásának csökkentéséért.

Sajnos a kötet valahol a háromszázhuszadik oldal felé egyszer csak abbamarad: elfogynak a lapok. A második kötetre, amely a tömegméretû számítógépesítés kezdeti,
forradalmi idõszakát, a hetvenesnyolcvanasméveket mutatja be: mégmpár hónapot várnunk kell. Addig bemkell érnünk az elektronikus mûállattal,mMuszka Dániel Katicabogarávalmvagy az osztrák Zemanek profeszszormtranzisztoros Mailüfterl (Má-jusi Szellõ) nevû számítógépével, amely a maga idején szinte törpének minõsült, hisz néhány szekrénybe belefért.

A könyv gazdag szöveg- és képanyaga olyan (mindig megszemélyesített) berendezéseket mutat be, amelyek – architektúrájukat, formájukat tekintve – köszönõ viszonyban sincsenek mai utódaikkal. A borító igen kifejezõ: egy véletlenül elcsent
s az örökkévalóságba merevített pillanat.

Egy archív, fekete-fehér fénykép részlete: a szerzõ, munka közben, egy számítógép társaságában. A számítógép: valamilyen furcsa kémlelõnyílás (kijelzõ lehet?), tucatnyi
kapcsoló, kábel és lámpa összessége – olyan elemeké, amelyekre egy mai felhasználónak szavai sincsenek. Mintha egy tudományos-fantasztikus film egyik kelléke lenne. De ez a fantasztikus film nem a jövõben, hanem a közelmúltban játszódik!

KÉPES GÁBOR

...és ezt a remek, olvasmányos könyvet, mely gyermekeinknek és unokáinknak is nagy élményt nyújthat, most 500 Ft-ért megszerezhetjük Budapesten.