Elöljáróban: ez nem egy komplett kalauz, csak néhány, csokorba szedett gondolat a témával kapcsolatban.

A téma komplexitása amúgy egy kisebb könyvet érdemelne – ha nem lennének a PH! megfelelő gyűjtőtopikjai, ahonnan mindenki informálódhat a kiszemelt konkrét típussal, márkával kapcsolatban. Az indíttatást az jelentette, hogy egyrészt eddig nem láttam erről átfogó írást a PH!-n (ez is csak egy kísérlet erre, nem váltja meg a világot), másrészt a Milyen notebook-ot vegyek?-topik gyakorlatilag új notebook-okkal kapcsolatos kérdésekre korlátozódik. Régen ugyan volt használt notebook-okkal foglalkozó topik is, ám ez kb. másfél éve moderátori döntés alapján bezárásra került, noha a létjogosultsága a témával foglalkozó topiknak nem vonható kétségbe.

A cikket szerkezetileg igyekeztem tagolni a következő pontok szerint (a könnyebb áttekinthetőség kedvéért):

- preferenciák (mire kell, mire szeretnénk használni)

- mire figyeljünk oda a vásárlásnál

- ajánlott típusok

- hasznos linkek (főleg olyan alkalmazásoké, amiket érdemes magunkkal vinnünk teszteléshez)

A szempontok szubjektívek, valamint szűkösebbek valamivel, mint a téma indokolná: sem kétmagos, sem AMD mobilprocesszoros notebook nem volt még a tulajdonomban, így ezekről tapasztalathiány miatt értelemszerűen nem fogok tudni semmi hasznos konkrétumot írni. A téma átfogó jellege miatt képek sem nagyon lesznek, pusztán a szöveg tagolása miatt, "díszítőelemként" rakok be egyet-kettőt.

Amennyiben zavaró hibákat fedeztek fel, nyugodtan írjátok javítással együtt a cikk topikjába, mindössze annyi a kérésem, hogy a kulturált fórumozás szabályait tiszteletben tartva tegyétek ezt. Ha kiegészítést szeretnétek beletetetni, hasonlóképpen járjatok el. Köszönöm.

Sok ember gondolkodik használt notebook-ban, egyrészt az anyagiak szűkössége, másrészt a nem túl nagy felhasználói igények miatt. Hiszen szövegszerkesztéshez, netezéshez, Youtube-videók megtekintéséhez, .avi formátumú filmek és DVD-k nézéséhez nincsen szükség hiperszuper „gamer-notebook”-ra. Ez a kis írás némi segítséget kíván nyújtani azoknak, akik a felsoroltak miatt használt notebook vásárlásán törik a fejüket.

Az említett feladatokat véleményem szerint egy Tualatin magos Pentium III Mobile processzorral (ez általában 1-1.4 GHz közötti órajelet és 512 kByte L2 cache-t jelent) és 512 MB RAM-mal szerelt notebook is kiválóan el képes látni Windows XP operációs rendszerrel. Vagyis akár már 20-30 ezer forintos árért tudunk venni „kis mindenes” alapgépet, amelyik kielégíti a szerényebb felhasználói igényeket. Ezek a gépek pedig általában már fel vannak szerelve 1-2 USB (1.1) porttal, Ethernet csatlakozóval, illetve PCMCIA-kártyahellyel, így tekinthetjük ezt a szükséges minimumnak, amivel egy átlagfelhasználói igényeket kiszolgáló notebook-nak rendelkeznie kell.

Fontos dolog, amin érdemes elgondolkodni, a méret. Amennyiben csak otthon, asztali gép helyett használnánk a notebook-ot, ellenben gyakran nézünk rajta filmet (a saját kijelzőjén), a 15” vagy afölötti méretet nekünk találták ki.

Ha viszont gyakran hurcolásszuk, és fontos a kis méret, kis súly, hosszabb akkuidő, akkor a 12”-14” méretű notik (a subnotebook-ok és ún „thin & light”-kategóriás gépek) vannak nekünk kitalálva.

Dedikált videókártya vs. integrált megoldások: ha nem játszunk/nem használunk videokártya-igényes alkalmazásokat és fontosabb a kicsit hosszabb akkumulátoridő és a valamivel kisebb hőkibocsátás/melegedés, célszerű integrált VGA-val (Intel Extreme Graphics, GMA 900/950/X3100 stb.) kibocsátott notebook-ot venni. Ezek általában olcsóbbak is valamennyivel dedikált megoldásokat használó „testvéreiknél”.

Ha már az akkuidő felmerült, általánosságban igaz az a megállapítás, hogy a kisebb méretű/súlyú notebook-ok kevesebbet fogyasztanak, hiszen főleg utazás közbeni, akkuról való használatra vannak tervezve. Viszont használt gépekről beszélünk, amelyeket legtöbbször nyilván halott vagy félhalott akkumulátorokkal adnak. Szerintem érdemes befektetni egy új, használatlan akkumulátorba, amennyiben főleg arról szeretnénk használni. Ha lehet, részesítsük előnyben a notebook-gyártó által „gyártott” (inkább csak felcímkézett) akkumulátort az utángyártottakkal szemben, valamint lehetőleg keressünk nagykapacitásút (ez subnotebook-ok esetén 6-9 cellás akkumulátort, egyébként 9 cellásat szokott jelenteni).

A notebook-ok általában Li-Ion akkumulátorokkal vannak felszerelve, amikkel kapcsolatban az a konszenzus olvasható a legtöbb fórumon, hogy nem szükséges őket „kalibrálni”, karbantartásukkal kapcsolatban pedig annyit érdemes tenni, hogy heti vagy legkevesebb havi rendszerességgel merítsük le őket kb. 10%-ig (nem szabad teljesen lemeríteni őket!), még akkor is, ha hálózatról használjuk egyébként. Úgy tűnik, hogy az, ha az akkumulátort kivesszük a gépből és tároljuk, nem feltétlenül javítja az élettartamát. Ha mégis ezt tesszük, akkor érdemes kb. 40-50%-ra lemerített állapotban, hűvös, száraz helyre eltenni.

Kijelző. A legtöbb notebook TN+ panellel van felszerelve, általában az XGA (1024*768) felbontás szokott a leggyakrabban előfordulni. Ha amatőr képszerkesztésre is használjuk pl. a gépet, akkor célszerű ennél jobbat (pl. SXGA+ felbontásút – 1400*1050) keresni. Amennyiben nem szeretjük a TN+ paneleket, van néhány notebook, amelyet IPS panellel szereltek, de ezek ritkán fordulnak elő és drágábbak is TN+os társaiknál. Ezek általában 15” kijelzős modellek, ilyenek pl. az IBM Thinkpad A30p/A31p, T42p/T43p, R50p/R51p, illetve némelyik HP nw és nc8000 modell.

Kis táblázat a leggyakrabban használt felbontás-rövidítésekről.

Az optikai meghajtó, főleg a DVD-író szükségessége kérdéses. A haszna az elején nyilvánvalónak tűnik, hiszen esetleges operációs rendszer (újra)telepítés esetén nagyon jó, ha van, és „különben is, minden eshetőségre” – de ezen kívül nem biztos, hogy sokat használja az ember, hacsak nem telepít lemezről alkalmazásokat/játékokat, illetve DVD-lemezről szeretne filmet nézni. Azt is vegyük figyelembe, hogy egy belső optikai meghajtó is plusz súlyt jelent, és valószínűleg nem egy hosszabb vonatút közben szottyan kedvünk a házi videóinkat archiválni. Érdemes tehát magunkba nézni, hogy kell-e nekünk pl. DVD-író, nem biztos, hogy megéri a költségeket, amibe egy régi notihoz való kerülne, ha pedig van asztali gépünk, akkor akár az otthoni hálózatról is meg lehet oldani a szükséges adatok lemezre pörkölését, illetve külső, USB csatlakozós DVD-író is felmerülhet, mint alternatíva.

A külső merevlemezek, nagy tárolókapacitású pendrive-ok elterjedésének idejében ennek fontossága amúgy is visszaszorulóban van.

Wireless LAN, bluetooth. Minél régebbi egy noti, annál valószínűbb, hogy nincs benne (belső) wifi, illetve bluetooth. Ezek széles körben a Centrino platformra* épülő notebook-okkal terjedtek el, ha ilyen notebook-ot látunk wifi és bluetooth nélkül, 90%-os valószínűséggel elmondható, hogy az előkészítés (miniPCI kártyahely + antennák a kijelző kávája alatt) megtalálható, így utólag is tudjuk pótolni ezeket. Amennyiben ennél régebbi a gépünk, vagy drágának tartjuk ezt a megoldást, érdemes jó PCMCIA wifi kártyát keresni, amelyik legalább a b/g szabványt ismeri.

A legegyszerűbb megoldás, ha notebook-unk nem rendelkezik wifivel.

A bluetooth valamivel ritkább feature, de itt is érdemes elgondolkodni, hogy valóban szükségünk van-e rá. (Nekem pl. nem igazán, ritkán használok bluetooth-os egeret, telefonnal való szinkronizálásra pedig az adatkábelt részesítem előnyben.)

* Az Intel meghatározása szerint a Centrino platform Intel Pentium M (Banias vagy Dothan magú) processzor (amiket később felváltottak a Core Duo/Core 2 Duo-k), Intel chipset és Intel wifi-kártya részegységekből áll. Ha valamelyik ebből nincsen meg (pl. Intel helyett Atheros wlan vagy VIA-chipset-re épülő notebook-alaplap), akkor az adott gép nem jogosult a „Centrino” megjelölésre. Széles körben elterjedt hiba egyébként, hogy a Pentium M processzorral szerelt gépeket „Centrino” processzorosként írják le az eladók az apróhirdetésekben.