Web oldalak, könnyedén

bemutatunk egy grafikus Web szerkesztõt.

A HTML forrás szöveg szerkesztése gyakran nélkülözhetetlen, azonban a bonyolultabb, táblázatokat, kérdõíveket, kereteket tartalmazó oldalakat már nehéz egyszerû szövegszerkesztõvel elkészíteni. Szerencsére számos remek. grafikus felületû Web szerkesztõ programot lehet kapni, amelyek használatakor semmit sem kell tudnunk a hipertext leíró nyelvrõl, csupán ikonok, egér mozdulatok segítségével tudjuk elkészíteni honlapunkat. A sok HTML szerkesztõ közül, egy idehaza méltánytalanul kevéssé alkalmazottat mutatunk be. Az Adobe PageMill 2.0 mintaként szolgálhat, hiszen a többi Web szerkesztõvel is hasonlóan dolgozhatunk.

Amit eddig is tudtunk
A PageMill egy Web böngészõ és egy Web oldal szerkesztõ egyben. Azt, hogy éppen böngészünk vagy szerkesztünk, a program keretének jobb felsõ sarkában látható ikon jelzi. Egyébként a két állapot közötti váltáshoz egyszerûen csak erre az ikonra kell kattintani. Egy új Web oldal szerkesztésének kezdetekor az alapértelmezett szürke háttér jelenik meg egy teljesen üres oldallal. Ide, mint egy szövegszerkesztõbe, beírhatjuk az oldal szöveges tartalmát. A betûtípusokat, betû méretet, sor igazítást egyetlen gombnyomással beállíthatjuk a menü sorban található ikonok segítségével. A beállítások mindig a kurzor pillanatnyi helyétõl kezdõdõen lesznek érvényesek. Azt is megtehetjük, hogy egy már beírt szöveg tulajdonságait változtatjuk meg. Ehhez ki kell jelölni a szövegrészt és utána beállítani a jellemzõit. A szöveg méretét egyrészt a Formatum menüben felsorolt Paragraph, Heading, List kiválasztása határozza meg, de ezeken belül is néhány lépésben csökkenthetjük vagy növelhetjük a betû nagyságot.

Az egyszerû szövegszerkesztõ használatával a betûk színezése bonyolult feladat volt. Itt a dolog sokkal egyszerûbb. A kijelölt vagy a kurzort követõ szövegrész színeit egy színskálán jelölhetjük ki. Használhatjuk a leggyakrabban alkalmazott színeket, de magunk is keverhetünk ki egyedi árnyalatokat. Az egész dokumentum jellemzõinek beállításában az Inspector segít. Ez a kis ablak a szerkesztõ mellett jelenik meg és tartalma dinamikusan változik, attól függõen, milyen objektumot, részt jelöltünk ki a szerkesztõ ablakban. Ha éppen semmi sincs kijelölve, akkor az egész Web oldal alapértelmezett tulajdonságait változtathatjuk meg. Ilyen például, hogy milyen színû legyen a normál szöveg, a hipertext kapcsolat és a már meglátogatott helyekre mutató linkek színe. Szintén itt állíthatjuk be az alap betû méretet és az egész oldal hátterének színét. Azt is megtehetjük, hogy a háttérhez nemcsak egy színt rendelünk, hanem egy képet, amely méretétõl függõen egészében vagy mozaik szerûen hátteret biztosít a szövegnek.

A jó kapcsolatok
A hipertext dokumentumok alapvetõ jellemzõje, hogy találunk benne olyan szövegrészeket, képeket, amelyekre kattintva egy másik dokumentum töltõdik be. Ez a másik Web oldal lehet azonos szerveren, de akár a világ másik végében is. A PageMill használatakor gyorsan létrehozhatjuk ezeket a kapcsolatokat. Jelöljük ki a szövegnek azt a részét, amelyiket hivatkozásként szeretnénk használni, majd egyszerûen írjuk be a szerkesztõ alján található Link To sorba a megfelelõ URL címet. Természetesen, ha nem egy szövegrészt, hanem egy képet jelöltünk ki, akkor a hivatkozás a képhez fog tartozni, tehát a böngészõben majd a képre lehet kattintani a link eléréséhez. Ha több saját Web oldalt készítünk, és ezeket akarjuk egymáshoz kapcsolni, még egyszerûbb a helyzet. Ilyenkor nem kell kézzel beírni a hivatkozott dokumentum címét, elég azt is megnyitni egy PageMill ablakban, és az ablak bal felsõ sarkában található kis írólapot ábrázoló ikont elhúzni a Link To sorba. Az megfelelõ URL cím automatikusan meg fog itt jelenni. Gyakran alkalmaznak olyan hivatkozásokat, amelyek segítségével egy hosszabb dokumentumon belül ugrálhatunk. Ehhez horgonyokat (anchor) kell elhelyezni a szövegben. Ezek az objektumok nem fognak látszani a böngészõ programban, de a linkek megadásakor ugyanúgy használhatjuk õket, mintha önálló dokumentumok címei lennének.

Aki igazán izgalmas Web oldalt szeretne készíteni, az olyan képeket is elhelyezhet az oldalon, amelyeknek egyes pontjaira kattintva, más és más hivatkozásokhoz jutunk. Az ilyen map típusú ábra elkészítése sem okoz gondot a PageMill-nek. Miután elhelyeztük a map-ként használni kívánt képet az oldalon, egy dupla kattintás után új ikonok jelennek meg a menü sorban. Ezek felhasználásával aktív területeket, úgynevezett forró pontokat tudunk kijelölni a képen. Minden forró ponthoz megadhatunk egy URL hivatkozást. Amikor egy böngészõ programból nézzük meg az így elkészített map képet, akkor a kurzor idõnként átváltozik mutató ujjá, és a státusz sorban láthatjuk, hová vezet a forró pont hivatkozása.

Rend a lelke mindennek
A HTML dokumentumokban meglehetõsen nehéz feladat a szövegrészek, ábrák, képek pozícionálása. Ha biztosak akarunk lenni benne, hogy böngészõ programtól függetlenül, minden ott fog megjelenni, ahová szántuk, érdemes táblázatokat használni. Létrehozásukhoz csak a táblázat ikonra kell kattintani, és a megjelenõ táblázatot annyi sorosra és oszloposra húzni, amekkorára szükségünk van. A táblázat celláiba írhatunk szöveget, rakhatunk bele képeket és természetesen mindkét esetben rendelhetünk ezekhez hivatkozásokat is. Az így elhelyezett objektumok egymáshoz viszonyított helyzete mindig állandó lesz. A PageMill segítségével létrehozhatunk statikus és dinamikus táblázatokat. Az elõbbiek mérete állandó, ha egy kisebb ablakban nézzük õket, akkor csak egy részük fog látszódni. A dinamikus táblázatok azonban bizonyos fokig alkalmazkodnak az aktuális ablak mérethez, ha a cellák tartalma megengedi, akkor az oszlop szélességek igazodnak a böngészõ ablak méretéhez. A táblázat jellemzõinek beállításához ismét segítségül hívhatjuk az Inspector-t. Többek között ezzel határozhatjuk meg, hogy milyen vastag keret vegye körül a táblázatot és a cellákat. Ha valójában csak a megfelelõ elhelyezés biztosítása érdekében alkalmaztuk a táblázatot, akkor beállíthatjuk, hogy nulla legyen a keret mérete. Ilyenkor a böngészõ programból nem fogjuk látni az esetleg zavaró táblázat felépítést, ott már csak a benne lévõ objektumok jelennek meg.

Két irányú forgalom
Amikor létrehozzuk elsõ Web oldalainkat, arra számítunk, hogy minél többen fogják felkeresni, megcsodálni azokat, a világ minden tájáról. Azonban arról, hogy tényleg kik jártak ott nem sokat tudunk, hacsak ki nem kérdezzük õket. Ehhez elhelyezhetünk egy kérdõívet az oldalon, amelyet ha kitöltenek, a megadott adatok valamilyen formában eljutnak hozzánk. Ezzel a módszerrel akár megalapozhatjuk interneten keresztüli kereskedésünket is, hiszen készíthetünk egy olyan kérdõ ívet, amely egy megrendelõ lapnak felel meg. A PageMill eszköz sorában minden szükséges kelléket megtalálunk. Egy-egy ikon kiválasztásával Check Box-ot, Radio gombot, szöveg mezõt, jelszó mezõt és felsorolás mezõt illeszthetünk a dokumentumba. A kitöltött kérdõív elküldéséhez a Submit, törléséhez a Reset gombot helyezhetjük a lap aljára. A kitöltött adatokat a Submit gomb megnyomásával fogja tudni elküldeni a Web oldal látogatója. Az persze már egy külön feladat, hogy ezek az adatok, hogyan jutnak el hozzánk. A legjobb megoldás, ha az adatok azonnali feldolgozásához a internet szolgáltató szerverére elhelyezett, általunk írt CGI (Common Gateway Interface) scriptet használjuk. Ezen a speciális nyelven számos feladatot meg lehet oldani, azonban tudni kell hozzá, hogyan lehet ezeket a szerveren elhelyezni. A másik megoldás, amihez nem szükséges a szolgáltató segítsége, ha a Submit gomb megnyomásához azt a funkciót rendeljük, hogy a látogató által beírt adatokat egy elektronikus levélben küldje el címünkre a Web oldal. A formok, kérdõívek alkalmazásával tehát nem csak mi adhatunk információkat, hanem hozzánk is érkezhetnek visszajelzések, adatok.

Mindent a megfelelõ keretek között
Egy Web oldalon található információkat könnyebben lehet felhasználni, ha egyszerre több ablakot is használunk. A böngészõ programok legtöbbje már tudja értelmezni az olyan hipertext dokumentumokat, amelyek kereteket, frame-ket tartalmaznak. Egy-egy keretben különbözõ Web oldalakat jeleníthetünk meg. A legjobb példa a keretek felhasználására, amikor függõlegesen osztjuk két részre a böngészõ ablakát és az egyik, általában keskenyebb területen a Web hely tárgymutatóját helyezzük el, míg a nagyobbik részen mindig a kiválasztott információ látszik. Így nem kell mindig visszalépkedni a kezdõ oldalra, az mindig ott marad az egyik keretben. Persze, az ablakot kedvünkre szabdalhatjuk, annak megfelelõen, milyen szerkezet felel meg legjobban elképzeléseinknek. A kereteket a PageMill segítségével, egyszerû egér mozdulatokkal hozhatjuk létre, illetve változtathatjuk méretüket. Egy ilyen keretes hipertext oldal több HTML dokumentumból áll. A keretekben megjelenõ önálló oldalak mellett kell még egy olyan oldal is, amely leírja, hogyan és mekkora darabokra van felosztva a böngészõ ablaka. Ezt a vezér oldalt is automatikusan generálja a PageMill, csakúgy, mint a keretek tartalmát. A keretek használatával azonban bánjunk óvatosan, elõfordulhatnak még olyan böngészõ programok, amelyek nem tudják kezelni az ilyen dokumentumokat. Ezért a keretes oldalaknak érdemes elkészíteni az egyszerû változatát is, és a nyitó lapon rábízni a választást az oldalra látogatóra.