A Gartner nemrégiben tett közzé egy jelentést a cégek üzleti célú Twitter-szokásairól, a következő oldalon ezt részletezzük.

Céges Twitter: a nyomulás nem kifizetődő, az intelligencia igen

Klasszikus PR-gyakorlatot követnek a Gartner jelentése szerint a direkt hozzáállást mutató cégek: a céges blogok kiegészítéseként használják az általuk regisztrált Twitter-fiókot, eredményeikről adnak tájékoztatást és olyan linkeket publikálnak, amik céges weboldalakra, sajtóanyagokra és promóciós terméksiteokra mutatnak. Nem ajánljuk ezt. Nem fut ugyanis a Twitteren a céges önpromóció, gyors úton lejáratja magát az a cég, aki ezt csinálja, a Twitteren ugyanis a személyes megjegyzéseket szeretik jobban. Azon cégek tudnak ezen felülemelkedni, akik személyesebbé teszik a céges kommunikációt: nem csupán magukat hirdetik, hanem válaszolnak is a felhasználók megjegyzéseire: élen jár ilyenekben a Ford, a Dell vagy éppen a Starbucks kávézólánc, de jelentős céges imaget épített ki magának a Burger King, a Dunkin Donuts, a General Motors vagy éppen - eltérve a céges háttértől - a Chicago Bulls is.

A direkt továbbfejlesztett változata az indirekt megoldás: ebben az esetben nem a cég, hanem a céges alkalmazottak tweetelnek, akik személyes jó hírük növelésével a cégét is növelik. Ha az alkalmazott megírja, mi a jó cégnél, miért szeret ott dologzni, milyen fejlődés mutatkozik az iparágban vagy gyakorlatilag bármilyen pozitív posztot ír, az indirekt módon az üzletet erősítheti - a cégek pedig egyúttal még azt is láttathatják, hogy befolyásos véleményvezérek dolgoznak náluk. Ugyanakkor ez az ellenkezőjére is átfordulhat: a Yahoo tavaly decemberi elbocsátásainál a cég szintén elbocsátott dolgozója, Emily West végigtweetelte, mi történt velük aznap. A hasonló, frontvonalról küldött posztok nem éppen szerencsések a céges image építésénél sem.

A belső megoldás során a cégek értelemszerűen belső céges kommunikációra használják a Twittert, ötletbörzét tartanak, projektjeiről beszélnek. A Gartner elemzői meg vannak győződve arról, hogy projektmenedzsmentre vagy bármilyen ötletelésre a cégeknek nem szabad semmilyen fogyasztói mikroblogging rendszert használniuk, ugyanis nincs garancia az adatbiztonságra. Ha a cégvezetés véleménye megdönthetetlen, akkor vagy védjék le az egyes twitteres felhasználók posztjait vagy használjanak más rendszert. (Sok helyen az MSN számít a céges belső kommunikáció magasfokának. Az sem biztonságosabb.)

A csendes, háttérben meghúzódó cégek figyelő magatartást mutatnak: keresőszavak állandó használatával figyelik azt, hogy mit mondanak róluk a Twitteren, milyen vélemények vannak termkeikkel vagy az iparággal kapcsolatban, azt vélik, ha tudatában vannak a mikrobeszélgetéseknek, akkor az egyes felmerülő problémákat is tudják kezelni.

Gyorsabb média, elérhető celebek

Az újságírók nagy része hiányzik a Twitterről, hiába gyors és átlátható, hiába könnyű ott jelen lenni és felfedezni új híreket. Mantraszerűen mondják az új platformról szóló cikkek a kulcsszavakat: a Twitter gyorsaságáról és egyediségéről tett bizonyságot a Marsra küldött Phoenix űrszonda esetén ugyanúgy, mint a mexikói, kínai és japán földrengések során, a Hudson folyón kényszerleszállást végrehajtó 1549-es járat mellett ugyanúgy elsültek a tweetek a hírügynökségek értesülései előtt, mint ahogyan a bírósági tárgyalóteremben a The Pirate Bay-per alkalmával is a leggyorsabban maguk a vádlottak és a szomszédos teremben ülő bloggerek írták meg, mi történt.

Ami a cikk elején említett heti-napi életmorzsákat illeti, szinte megegyező trendet figyelhetünk meg a média területén is: a hagyományos, 24 órás hírközlési ciklust a blogok órákra tolták le, a Twitter percekre, sőt másodpercekre csökkenti mindezt. Az üzenetek 140 karakteres limitje egyúttal azt is biztosítja: a legjobban akkor használhatjuk, ha nyersanyagokat és különböző forrásokat gyűjtünk össze egy témával kapcsolatban, ezekből ugyanis nagyon jó cikkeket hozhatunk ki. (Említettük már a mémkövető Twitscoopot, de hasonló a Tweetmeme rendszer is, amely azt nézi: melyek azok a linkek, amelyeket a leggyakrabban osztottak meg a Twitteren.)

A Twitter egyik legnagyobb vonzereje azonban sokaknak a celeb- és szakértőkövetés lehet. Figyelemmel kísérhetjük fizikusok, játékfejlesztők, politikusok, pornósztárok, színészek, sportolók, fotómodellek, művészek, médiaszakértők, főszerkesztők és geekek életét egyaránt, az általuk megosztott tartalom pedig meglehetősen vegyes: saját cikkeiket, munkáikat, fotógalériáikat legalább olyan gyakran ajánlják, mint ahogyan a velük kapcsolatos vagy az általuk látogatott programokat, sok esetben a meglepően kiteregetett magánélet sem ritka.

Rajongóknak érdemes azonban figyelniük, hogy tényleg kedvencüket követik-e vagy csak egy epigont - új jelenség ugyanis a ghost twittering, rövidítve a bértweetelés, amikor a celebek helyett menedzserük vagy alkalmazottjuk írja posztjaikat - 50 Cent vagy Britney Spears ilyen,  de köztudottan hamis profilja van például Nick Cave-nek vagy Brian Eno-nak. Meglepő ellenpéldának bizonyul Shaquille O'Neal, aki nem csupán a Twitter rabja, hanem olykor-olykor találkozik is Twitteren megismert rajongóival. Egyre bővülő listákat olvashatunk a különféle szempontok alapján összegyűjtött Twitterezőkről, a Forrester elemzőitől kezdve többféle celebválogatáson keresztül zenészekig, alternatív modellekig és a sokat említett amerikai pornósztárokig: az őket érintő lelkendező blogposztok hatására újabb jelentős forgalomnövekedést élhettek meg az üzemeltetők.

hvg.hu