A számítógépbe a billentyűzet használatával írhatjuk be szövegeinket. Aki a számítógépet ismeri, az a billentyűzetet is ismeri, hiszen a bekapcsoláshoz, a működtetéshez szükség van rá. A billentyűzetről már nyilván sok mindent tudunk, ezt érdemes most összefoglalni és kiegészíteni.

A billentyűzeten a billentyűk több csoportját különböztethetjük meg:

• betű-, szám- és jelbillentyűk;
• váltóbillentyűk;
• funkcióbillentyűk;
• számbillentyűzet.

Ha a betű-, szám- vagy jelbillentyű leütése előtt lenyomjuk az egyik váltóbillentyűt (Shift) is (a kisujjunkhoz esik a legközelebb, rendszerint nagyobb a betűbillentyűknél), akkor a betű nagybetűs alakja, illetve a billentyű felső részére rajzolt jel jelenik meg. A váltót egy kicsit előbb nyomjuk le, mint a billentyűt, és egy kicsit később engedjük el; így biztosan a nagybetűt, illetve a váltós jelet írjuk be.

Ha folyamatosan akarjuk használni a nagybetűket, akkor a váltózárat (Caps Lock) nyomjuk meg; ez rendszerint a bal váltó fölött van. Ha közben mégis kisbetűt akarunk írni, akkor a váltót kell hozzá használnunk. A váltózár nem érvényes a váltóval írandó jelekre. Írásukkor le kell nyomnunk a váltóbillentyűt. A váltózár működését lámpa is jelzi. Ha már nincs rá szükségünk, újból nyomjuk le, így működése megszűnik.

A billentyűzeten több váltóbillentyűt találunk. A már említett váltóbillentyű (Shift) fő feladata minden programban a nagybetűre, illetve egyes jelekre való váltás, de egyéb funkciókra is használják a különböző programok. Programtól függően számos funkciója van a Control (Ctrl) és az Alternate (Alt) váltóbillentyűnek. A magyar billentyűzeteken az Alt jobb, illetve bal oldali billentyűje különböző funkciót lát el, ezért felirataik is különböznek (Alt és Alt Gr). A jobb oldalon található Alt Gr billentyűvel bevihető karaktereket általában a billentyűk jobb alsó sarkába írva találjuk meg. (Nem minden gombon van ilyen karakter.)

A billentyűzet fölött külön sorban helyezkednek el az F1...F12 jelzésű funkcióbillentyűk, amelyek a különböző programokban rendkívül sokféle feladatot képesek elvégezni, és ezzel kényelmessé teszik a számítógépes munkát. A funkcióbillentyűk mellett, a bal szélen szokott lenni az Es­cape (Esc) billentyű, szintén programtól függő funkcióval.

Az egyik legfontosabb - és bizonyára már jól ismert - billentyű az Enter (Return) a billentyűzet jobb oldalán, középen található, és rendszerint jóval nagyobb a többinél. Számtalan parancsot ezzel érvényesítünk. A szövegbeíráskor az új bekezdés létrehozására használjuk. Az új sor kezdéséhez nincs rá szükségünk, mert a szöveg­szer­kesztő programokban, ha a sor betelt, a gép önállóan lép át az új sorba.

Az Enter fölött találjuk a visszaváltó (Backspace) billentyűt. Visszafelé egy betűhelynyit mozogva törli az ott levő betűt, számot, jelet vagy közt. Ha tehát tévesztünk írás közben, könnyen javíthatjuk a visszaváltóval. Ha lenyomva tartjuk, folyamatosan töröl balra. Hosszabb törlésre mégsem ezt használjuk, mert a szavak, mondatok, sorok, bekezdések eltüntetésére a programok általában még kényelmesebb módokat kínálnak.

Rendszerint a billentyűzettől jobbra találjuk a képernyőn való mozgásra szolgáló billentyűket, ezzel vezéreljük a képernyőn villogó úgynevezett kurzort. A nyíllal jelzett négy billentyűvel a nyíl irányába mozgathatjuk a képernyőn a kurzort, egy-egy betűhellyel jobbra vagy balra, illetve egy-egy sorral fölfelé vagy lefelé. Folyamatosan nyomva megszakítás nélkül halad a saját irányában. A leütött billentyűnek megfelelő betű, szám vagy jel, illetve a köz oda kerül, ahol a kurzor villog. Ugyancsak a kurzorral kell eljutnunk a szövegnek arra a helyére, ahol utólag akarunk törölni vagy beszúrni.

Ha a nyíllal jelzett billentyűt valamely váltóval kombináljuk, akkor – programtól függően – nagyobb távolságra ugrik a kurzor. Hasonlóan nagyokat lép a Home és az End billentyű: a képernyőn látszó sor/szöveg elejére (Home = haza), illetve végére (End = vége) viszi a kurzort; programtól függően valamelyik váltóbillentyűvel a teljes szöveg elejére vagy végére is ugorhatunk. A Page Up (PgUp, „oldal föl") az előző képernyőoldalakra lapoz, a Page Down (PgDn, „oldal le") pedig a következő oldalakra.

A képernyőn való mozgás még könnyebbé tételére váltja fel a kiegészítők bizonyos funkcióit az egér (Mouse). Formája és mozgékonysága miatt nagyon találó a neve, csak abban különbözik névadójától, hogy ezt az egeret mindenki szívesen fogja a kezébe. Az egérrel könnyebb a kurzormozgatás és bizonyos parancsok érvényesítése („rá­kat­tin­tunk").

A Delete billentyű funkciója a törlés: lenyomásakor azt a karaktert törli, amelyen a kurzor áll, illetve ha többször lenyomjuk vagy lenyomva tartjuk, akkor jobbról folyamatosan „húzza" a szöveget, és törli.

Az Insert billentyű neve beszúrást jelent. Alapállásban - ha nem nyúlunk hozzá - rendszerint a szövegbe bármilyen karaktert (betűt, számot, jelet, közt, szót stb.) beszúrhatunk. Ha lenyomjuk az Insert billentyűt, átvált a felülírás (átírás) módra. Ebben az esetben a kurzor helyére leütött betű, szám, jel, köz felülírja azt, ami azon a helyen áll, tehát egy­idejűleg töröl is. A képernyőn kiírás jelzi, hogy beszúró vagy felülíró írásmódban van-e a program. Az Insert újbóli megnyomásával visszaáll a beszúró írásmód.

A billentyűzet jobb szélén kissé elkülönülten találjuk a számbillentyűzetet: ha huzamosan számokat akarunk bevinni a gépbe, ezen a billentyűzeten kényelmesebben tehetjük. Csak akkor működik, ha a Num Lock billentyűvel külön bekapcsoljuk. Bekapcsolatlan helyzetben ezek a billentyűk a kiegészítőknél megismert funkciókat látják el.

Az angol nyelvre készült ún. amerikai billentyűzeten általában 26 betűbillentyűt, tíz számbillentyűt és tizenegy, csak jelet tartalmazó billentyűt találunk. A jelek száma 21-gyel több, mert a számjegyes billentyűkön további tíz váltóval írandó jel van, s a jelbillentyűk mindegyikén két-két jelet találunk. Ezt a billentyűzetet QWERTY billentyűzetnek nevezik (az y a t mellett található, az igen ritkán előforduló z pedig a bal alsó sarokban).

A magyar nyelvhez nem elegendő a 26 betűbillentyű, hanem további kilencre van szükség, ezért a közvetlenül leírható jelek száma kevesebb. A magyar billentyűzet - például a német billentyűzettel egyezően - QWERTZ billentyűzet (a t mellett a z található, a ritkábban előforduló y pedig a bal alsó sarokban). A programok általában lehetővé teszik, hogy váltóbillentyű vagy billentyűkombináció alkalmazásával leírhassuk a magyar billentyűzeten nem szereplő jeleket az amerikai billentyűzetről, sőt mód van rá, hogy az amerikai billentyűzeten sem szereplőket előállítsuk, és így csak nyomtatónk jelkészletétől függ, hogy mit tudunk papírra vetni.

A betű-, szám- és jelbillentyűk könnyed billentésével a betű, a szám, a jel a képernyőn megjelenik. A szavak közti hézagot a közbillentyűvel ütjük: hosszú léc a billentyűzet alsó sora alatt. A váltó- és a funkcióbillentyűket lenyomásukkal hozzuk működésbe.

A billentyűzetet a legcélszerűbben a két kezünk tíz ujjával működtethetjük. Ha megtanuljuk a tízujjas vakírást, akkor nem kell keresgélnünk a betűket, számokat, jeleket.

A programok egy részénél minden betű, szám, jel és a köz ugyanannyi helyet foglal el a képernyőn, ez egy betűhely, de vannak programok, ahol az elfoglalt hely már függ a betűktől is (például kisebb helyet kap az i betű, mint az m). Összefoglaló néven karakternek is szokták hívni a betűket, számokat, jeleket és a közt.

Egy egyszerű szövegszerkesztővel (például: a WordPad) hozzunk létre új állományt!

A billentyűzettel való ismerkedésként írjuk be azt a mondatot, amely tartalmazza a magyar nyelvben használatos összes betűt: Márciusban földünk nagy részén újból hűsebb, csípős idő volt.

Ha angolul írnánk, az amerikai billentyűzethez rövidebb mondat is megteszi: The quick brown fox jumps over the lazy dog.

Tájékozódjunk a leggyakoribb írásjelekről is! A pontot, a vesszőt már használtuk. Mire lehet még szükségünk? Például – esetleg – a kötőjelre, a nagykötőjelre, a kettőspontra, a (kerek) zárójelekre, a pontosvesszőre; talán még „idéz­hető idézetet" is akarunk írni. Jó tudni: melyik hol van. Ha ezt a szakaszt is beírtuk, mindegyiküket megtaláltuk.

A magyar és az angol példamondatot, továbbá az írásjeleket bemutató szakaszt őrizzük meg a BILLENTY állományban!

Ha új billentyűzethez ülünk le dolgozni, érdemes a „tesztmondatok" és az írásjeles bekezdés beírásával kipróbálnunk!